Mese, mese, mátka

A pletykás kisfiú

Volt egyszer egy kisgyerek, aki mindig szeretett a barátairól mesélni. Néha igazat mesélt, néha kissé elferditette az igazságot. A környéken élő gyerekek nem nagyon szerették pletykás társukat. Egy nap úgy döntöttek, kikérik a rabbi tanácsát.

A rabbi meghallgatta panaszukat, majd elhivta magához a kisfiút.

- Miért találsz ki történeteket a barátaidról?- kérdezte tőle a rabbi.

- Ezek csak szavak, - felelte a gyerek- mindig vissza lehet vonni őket.

- Lehet, hogy igazad van- hagyta rá a rabbi, és másról kezdett beszélni.

Ahogy a kisfiú induláshoz készülődött, a rabbi megkérdezte tőle:

- Mondd, megtennél nekem egy szivességet?

- Természetesen- vágta rá készségesen

A rabbi fogott egy párnát a heverőről és a kisfiú kezébe adta.

- Vidd el ezt a párnát a főtérre. Mikor odaérsz, hasitsd fel és rázd össze benne a tollakat. Utána gyere vissza hozzám.

A fiú nem igazán értette, miért kéri ezt tőle a rabbi, de szó nélkül megtette, amit kért tőle. Elvitte a párnát a főtérre és fel hasitotta. A szél szerteszét szórta a tollakat, az egész tér fehérlett tőlük.

A kisfiú visszatért a rabbi házához és elmondta a történteket. A rabbi örült. Kosarat adott a fiú kezébe és igy szólt:

- Most kérlek, menj vissza a térre és gyűjtsd össze ebbe a kosárba a tollakat.

A fiú tétovázott.

- Dehát ez lehetetlen! - bökte ki végül.

Igazad van - mondta a rabbi. - Most láthatod, hogy ugyanigy nem lehetetlen visszavenni azokat a történeteket, amiket a társaidról mesélsz. Légy óvatosabb a kimondott szavakkal!